monoversei

A versek teljes jogvédelem alatt állnak ezért lopni SZIGORÚAN TILOS! Köszönöm a megértéseteket!

Versek!
14
május
☆ס-•°♥-.Romba dőlt álmok.-♥°•-ס☆

Ma két álmom dőlt romokba,

S gombóc ült a torkomba,

Nem tudom elmondani mit érzek,

Lehetetlen hisz nagyon fáj a lelkem,

Nem tudom elmondani de érzem,

De kis szavakba le írva, egyszerűen összetörtem!

/Saját/

3
február
☆ס-•°♥-.Mennyország kapujában.-♥°•-ס☆

Elmennék a világ végére,

Ha tudnám, hogy nem zavar senki se,

Ha az a mennyország kapuja lenne,

S a kapuba ott várnátok engem,

S elmondhatnám nektek,

Hogy nélkületek teljessen ELVESZTEM,

Nélkületek nincs se Hold, se Nap,

Nélkületek nincs többé holnap,

Nincs aki fogja a kezem,

S velem legyen ha kérem,

Elmentetek s engem itt hagytatok,

Itt a hideg világba, a sötét utcában jéggé fagyok,

Érzem, hogy bellül fáj és szorít,

Nincs olyan barát aki segít,

Maradok a sötétbe örökre,

S várom, hogy eljöjjön a nap amikor veletek lehetek,

Addig szívemben őrizlek titeket,

Ti voltatok az eggyetlenek kik szerettek engem!

/Mono/

 

 

28
december
☆ס-•°♥-.Elvesztem.-♥°•-ס☆

Ha belül fáj nem látja senki sem,

Ha szívem összetörik nem hallja senki sem,

Ha elveszítek valakit búslakodom,

Ha egyedül vagyok szomorkodom,

A szoba sötétjében egyedül ülök,

S a múltamon gondolkodok,

Már tudom,

Már érzem,

ELVESZTEM!

18
december
☆ס-•°♥-.Sok féle hazugság létezik.-♥°•-ס☆

Sokan mondják, hogy a hazugság bűn,

Sok féle hazugság létezik de nem mindegyik bűn,

Az a bűn mikor könyörtelenül hazudunk,

Azért, hogy könnyebb legyen a lelkünk,

Hogy jobb képet adjunk magunkról,

De tudjuk, hogy hazudunk magunról,

És olyankor csak árnyéka vagyunk önmagunknak,

Egy árnyék mely örökre kísét,

De ha azért hazudunk, hogy ne bántsunk meg mást,

S a másiknak jó legyen s láthasd a mosolyát,

Az a hazugság nem bűn,

Hisz csak jót akarsz s ezzel nem bántasz senkit sem!

 

/Mono/

 

 

29
november
☆ס-•°♥-.Karácsony fele.-♥°•-ס☆

Egy hűvős téli délutánon indultam haza fele,

Mellettem visongó gyerekek éjjenzése törte meg a csendet,

A levegőből érezni lehetett, hogy nem sokára itt a karácsony ünnepe,

Az az ünnep amikor csak a szeretetre gondolunk és a jókedvre,

Olyankor mindenki boldog és tiszta szívvel szeret,

Még az ellenségek is félre teszik a nézeteltéréseiket,

A házam melett állt egy fenyőfa ami szépen fel volt díszítve,

Minden nap meg álltam előtte,

De azon a napon nem egyedül álltam előtte,

Egy fiú is ott állt kinek könnyben ázott két szeme,

Nem értettem mi bántahtja ennyire karácsony előtt,

Nem értettem mi bánhatja ennyire a lekét, talán a szíve összetört,

Kissé haboztam de mégis oda mentem és megkérdeztem mi bántja ennyire,

Nem szólt hozzám, csak rám nézett s két szép szeme tele volt keserűséggel,

Ekkor a szívem mintha nehezebb lett volna,

S vissza néztem a szomorú fiúra,

Majd közelebb léptem hozzá és megöleltem,

S egy darabig nyugodtan pihent az ölelésemben,

Majd elhúzódott tőlem és rám mosolygott,

Nem értettem mitől lett ennyire boldog,

De örültem neki s megkérdeztem, hogy jobban e érzi magát,

Köszönetet mondott, hogy meghallottam a szíve szavát,

Nem értettem miért mondta ezt nekem,

Hiszen én csak segítettem, hogy boldogabb legyen,

Ekkor megfordult és elindult az úton,

Nem szóltam semmit, én is elindultam az utamon,

Mikor haza értem sokszor gondoltam a fiúra,

De nem értettem mit akar a szíve szavával,

Másnap délután ismét haza fele tartottam,

Meg álltam a fenyőfám előtt s az út végéről a fiút közeledni láttam,

Egy pillanatra félre néztem mert melettem egy kicsiny lány felsít,

El esett szegény de az édes annyja segít,

Majd kocsi csikorgást hallottam és egy nagy csattanást,

Oda kaptam a hang irányába a fejem s a szívem vadul kalapált,

Majd eszeveszetten rohanni kezdtem a sebesült emberhez,

Közben hajtogattam, hogy " Csak őt ne, csak őt ne, az nem lehet",

Oda értem s láttam, hogy a fiú ki tegnap szomorú volt ott fekszik előttem,

Letérdepeltem mellé s kértem, hogy maradjon velem,

Ő elmosolyodott s azt mondta nekem,

Hogy a szíve egy darabja mindíg ott lesz velem,

Majd becsukta a szemét és többé már nem lélegzett,

De meg értettem amit mondott nekem,

Mert közben szívem egy részét elvette tőlem,

S magával vitte mindörökre oda, ahova én még nem mehetek!

/Mono/

21
november
☆ס-•°♥-.Álom világ.-♥°•-ס☆

Minden ember álmodik,

Estétől hajnalig,

Álmunkban bárkik lehetünk,

És bárhol élhetünk,

Az álmainkat senki nem veheti el tőlünk,

S csak mi látjuk s szívünkbe őrizzük,

Álmunkba bejárhatjuk az egész földet,

Repülhetünk a gyönyörű csillagok felett,

Együtt lehetünk titkos szerelmünkel,

Együtt lehetünk bárkivel,

De néha a rossz dolgok is előjönnek,

S reggel örülünk, hogy felébredünk,

Van mikor szerelmünkről álmodunk,

S reggel szomorúak vagyunk mert felébredtünk,

Van amikor hülyeséget álmodunk,

S reggel ha felkelünk csak nevetünk,

Bármiről álmodhatunk,

S ébredés után bármit érezhetünk,

Van amikor nem is emlékszünk az álmainkra,

De van amelyik szívünkbe mély nyomot hagy,

Van amelyiket el akarjuk felejteni,

De van amelyikre mindíg akarunk emlékezni,

Bárhogy is van az álmok nem valósak,

De a szívünk legmélyéről szólnak!

/Mono/

 

21
november
☆ס-•°♥-Kivül mosolygok, bellül vérzek.-♥°•-ס☆

Szívem téged keres mindenhol,

Mióta elhagytál már nem zakatol,

Mióta nem vagy mellettem,

Úgy érzem teljesen elvesztem,

Tudom, hiába is kérnélek,

Hiába is keresnélek,

Nem segítenél vissza találni,

Nem segítenél a szívembe látni,

Inkább nem mesélek a könnyeimről,

Nem mesélek az érzéseimről,

Nem kiáltok ha vérzik a szívem,

Nem szólok ha teljesen elveszik a hitem,

Fáj a szívem s tudom, hogy vérzik,

De csak én érzem azt ami bellül létezik,

Kívül mosolygok a világra,

Mosolygok gyermekre, virágra, égre, barátokra,

Bármit kérdeznek mindenre felelek,

S azt mondom, hogy már nem félek,

S ha szobám sötét magányába egyedül leszek,

Szobám közepén térdre hullok s könnyezek,

Beletúrok a hajamba s hangosan kérdezem,

Miért érdemeltem ezt? Kérlek mond el nekem,

Számítok rá, hogy választ úgysem kapok,

De nem hinném, hogy jobb lenne a válaszodtól,

Majd ha már kisírtam magam és könnyebb lett a szívem,

Fel állok, ki megyek, s újra boldognak mutatom az életem!

/Mono/

21
november
☆ס-•°♥-.Tudom mindíg itt vagy.-♥°•-ס☆

Tudom, hogy elmentél,

Tudom, hogy itt hagytál,

De amíg csak élek,

A szívembe őrizlek,

Emléked örökké bennem él,

S így te is élsz amíg én,

De hidd el én vissza várlak,

Mond, hol vagy s én megtalállak,

De tudom, nem kéne sokáig keresnem,

Hisz benne élsz a szívemben,

Ha látni akarlak lehúnyom a szemem.

S te máris ott vagy mellettem és fogod két kezem!

/Mono/

21
november
☆ס-•°♥-Viszonzatlan szerelem.-♥°•-ס☆

Nem értem a szív szavát,

Nem értem a lélek titkát,

Nem értem, hogy az égbe, hogy figyelnek ránk,

Nem értem miért velem űztek ilyen kegyetlen tréfát,

Szerelembe estem ami bűn tudom,

De megbűnhödtem érte ezt is jól tudom,

Én szeretem, de ő nem szeret engem,

A legrosszabb, hogy az én szívem szenved,

Lehet, hogy ez nem is égi téréfa?

Talán ez az ördög játéka,

Nem tudom, hogy miért de őt szeretem,

Rabul ejtette mosolyával szerelmes szívemet,

Teljesen szívembe zártalak téged,

A földet is körbe járnám csak érted,

De bármit is teszek vérzik a szívem,

Mert tudom, hogy ez a viszonzatlan szerelem!

/Mono/

21
november
☆ס-•°♥-Csak magamba bízhatok.-♥°•-ס☆

Az életbe sok csalódás ért,

Sok fájdalom mi ma is bennem él,

Tudom, hogy csak magamban bízhatok,

Mert egyszer bíztam valakiben ami nagy hiba volt,

Elmondtam neki, hogy miként élek,

Elmondtam neki, hogy mitől félek,

Tudta minden titkomat,

Tudta minden vágyamat,

Ő volt az én példaképem,

De nagyon félre ismertem,

Egy napon kitálalta az életem,

Pedig ehhez nem volt joga úgy érzem,

Egy hamis vallomásért én lettem a rossz,

Egy hamis vallomás után én lettem a gonosz,

Úgy állt bosszút, hogy nekem fájjon,

S, hogy tette engem szíven találjon,

Túl hamar ítélkezett s nem járt utána a dolgoknak,

Inkább hitt a hazug szónak,

Bíztam benne túl könnyedén,

S ezt bánni fogom mindörökké,

Ezért tudom, hogy csak magamba bízhatok,

S egyedül csak magamra számíthatok!

/Mono/